13. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál I.

A Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál mára nemcsak a hazai rövidfilmek egyik legfontosabb eseményévé nőtte ki magát, hanem jelentős nemzetközi figyelmet is kivívott magának. A fesztivál immár 13 éve a legkreatívabb magyar és külföldi kisfilmeket hozza el a közönségnek, különös hangsúlyt fektetve a fiatal tehetségek bemutatására. A budapesti központi vetítések mellett országos forgalmazásban is elérhető. Válogatások révén a fesztivál alkotásai egyre szélesebb közönséghez jutnak el.

Szegeden, a Belvárosi Moziban a fesztivál magyar versenyfilmjeit vetítették. Én ebből először az ötödik blokkot néztem meg. A nagyjából 70 perces összeállításban 5 alkotás sorakozott fel, műfajilag és tematikailag is kifejezetten színes felhozatalt kínálva. Volt itt animáció, groteszk ismerkedés és kisállathamvasztás is. Mindez néhol torokszorítóan valóságos, máshol ironikusan zavarba ejtő.

Üvegház

Sárdi Katalin Üvegház című alkotása elnyerte a fesztivál legjobb animációs rövidfilm díját. A 8 perces dialógusok nélküli animáció egy üvegházban játszódik, ahol az alkotás belső világát ábrázolják. Két színésznő és egy rendező próbál filmet forgatni. A folyamat azonban váratlan fordulatokat hoz, és mindhárom szereplőre mély hatást gyakorol. A látványvilág rendkívül színes, neonfényekre emlékeztető és a képi világ vibráló stílusa különleges atmoszférát teremt.

Az Üvegház vizuális megvalósítása és animációs stílusa magáért beszél. A neonszínek és a dinamikus képi világ azonnal magukra vonzzák a figyelmet. Különösen emlékezetes az a jelenet, amikor a forgatás kezdetén a két színész teste szó szerint egybeolvad, ami bár értelmezhetetlennek tűnt számomra, rendkívül színes és látványos volt. Azonban a történetmesélés már kevésbé egyértelmű, a narratíva helyenként túl elvontnak tűnik. A cselekmény nem állt össze koherens egésszé, sokkal inkább egy szabadon értelmezhető, művészinek ható élmény, amelybe a néző számtalan személyes olvasatot belemagyarázhat. Annak ellenére, hogy a fesztiválon elnyerte a díjat, a történet hiányosságai beárnyékolják a kiváló vizuális élményt.

Dögsúly

Komáromy Bese Dögsúly című 23 perces rövidfilmje a fesztivál egyik legmeggyőzőbb darabja. A rendező egy fiatal nő sötétben leselkedő szörnyetegtől való megszabadulásának történetét meséli el, árnyalt horrorelemeket vegyítve a sötét humor villanásaival. Sokkoló hatást kelt, amely elsősorban a feszültségteremtés kifinomult módszereinek köszönhető. A fesztiválon nem véletlenül jutalmazták a legjobb magyar élőszereplős rövidfilm díjával.

A Dögsúly főként a hangok használatában kiemelkedő. A kutyaszerű szörnyeteg hátborzongató hangjai, ahogy felfalja áldozatait, mély nyomot hagynak az emberben. A horror műfaji elemeit mesterien alkalmazva építi fel a feszültséget, a hangoknak kulcsszerep jut a néző elméjének manipulálásában. Számomra a hangulata és a testtel való játék tekintetében A szer című alkotását idézte fel, hasonlóan erős, zsigeri élményt nyújtva, miközben a kapcsolódási kísérletek abszurditását és a testek nyomasztó valóságát feszegeti.

Budapest, 10 óra 25 perc

Nagy Dániel 18 perces rövidfilmje egy letisztult road movie, amelynek középpontjában egy fiatal lány, Hanna (Erős Mara) áll, aki Hollandiába készül költözni, ám a repülés előtti hajnalon eltéved, és egy nem várt utazásra indul, melynek során újra felfedezi Magyarországot. Az alkotás egyszerű, mégis hatásos narratívát kínál, amely a bizonytalanság és az önfelfedezés tematikájára épül, miközben finoman vázolja fel a hazai táj és a belső táj találkozását.

A Budapest, 10 óra 25 perc egyik legnagyobb ereje, hogy Hanna karaktere azonnal rezonál a nézővel. Képtelenség nem azonosulni vele, hiszen ki ne tévedt volna már el az életében, legyen szó fizikai útról vagy egzisztenciális útkeresésről? A főhős tévelygése, amely a hollandiai költözés előtti pillanatokban éri, egy metaforikus utazássá válik, amelynek során az élete egy teljesen más irányt vesz, mint ahogy azt eredetileg elképzelte. Ez a meglepő fordulat, a bizonytalan tapogatózás az ismeretlenben, olyan univerzális élményt tükröz, ami miatt a film mélyen megérintő és elgondolkodtató.

Where Blue Meets Red

Patrovits Tamás 4 perces animációja egy minimalista stop-motion alkotás, amely Barabás Lőrinc jazztrombitás zenéjére készült. A film egyedi, következetes konceptuális munkaként kizárólag rizográfiai nyomatok sorozatából áll, elkerülve az utólagos digitális módosításokat. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni mintha a szitálás folyamatát kevernénk a fénymásolással. A mű alapvetően a színek váltakozásán és mozgásán keresztül teremt vizuális élményt, a forma és a ritmus játékára építve.

A Where Blue Meets Red egy absztrakt műalkotás is lehetne, amely számomra a nehezen beazonosítható kategóriába esik. Bár a technikai kivitelezés, a stop-motion animáció precizitása és a rizográfiai nyomatok textúrája kétségkívül érdekes, a végeredményt mégsem tudtam értékelni. Az ilyen típusú absztrakt művek, ahol a vizualitás önmagában dominál, és hiányzik minden más, sokszor zavarba ejtenek. Emlékeztetnek azokra a hanghullámokra, amiket a régi Windows Media Player jelenített meg zenehallgatás közben.

Mobil Kisállat Hamvasztás

Kapás Tibor Albert 21 perces Mobil Kisállat Hamvasztás című kisfilmje egy bizarr dráma, amelyben Tamás (Csizmadia Gergely) útját követhetjük nyomon, amint apja halála után kénytelen átvenni a családi kisállathamvasztó vállalkozást. Bár Tamás kezdetben közömbösen viszonyul mind az állatokhoz, mind az emberekhez, és nehezen viseli a gyászoló gazdákat, a történet során saját veszteségével és apja emlékével is meg kell birkóznia. A sötét témája ellenére meglepően optimista történet, hiszen Tamás jelentős jellemfejlődésen megy keresztül, élete jobbra fordul a ránehezedő furcsa családi örökség ellenére. Kapás Tibor Albert fekete humorral, de az ízlésesség határain belül maradva mesél a felgyorsított, mégis kései felnövésről.

A Mobil Kisállat Hamvasztás témája eleve különleges és meglepő. Bevallom, sosem gondoltam volna, hogy léteznek a valóságban ehhez hasonló vállalkozások. Ez a bizarr, szokatlan alapszituáció azonnal megragadja a figyelmet. Maga a téma rendkívül érdekes, és a film ezt ügyesen használja fel egy mélyebb történet kibontakoztatására. Nem csupán Tamás felnövéséről szól, hanem egyben egyfajta szocioriportot is nyújt Budapestről, változatos élethelyzeteket képviselő, érdekes figurákkal. A zárás különösen derűs, hiszen a halállal szemben az életet mutatja fel. Tamás képessé válik átugrani a saját árnyékát a találkozások hatására.

Végignézve a fesztivál ötödik blokkját elég vegyes élményt nyújtott. Voltak kiemelkedően erős, emlékezetes darabok, és olyanok is, amelyek inkább kérdéseket hagytak maguk után. Mégis, épp ez a sokszínűség adja a Friss Hús igazi értékét. Mindig jó olyan alkotásokkal találkozni, amelyek kimozdítanak a komfortzónánkból, és arra ösztönöznek, hogy nyitottabban forduljunk a kortárs film és művészeti gondolkodás felé.

Mátó Gábor