Alien: Föld – Kritika
Xenomorphok a nappalinkban
Az 1979-ben Ridley Scott rendezésében indult Alien-franchise mára több évtizedes kulturális jelenséggé nőtte ki magát, amely számtalan folytatást, mellékágat és előzményt inspirált. Az FX gyártásában elkészült Alien: Föld című sorozat ennek a hosszú útnak az egyik legújabb állomása, amelyet producerként maga Scott is felügyelt, immár lassan 90 évesen. Nálunk A nyolcadik utas: a Halál címen bemutatott alapmű nemcsak közvetlen folytatásokat kapott, hanem kapcsolódott a Predator-szériával, illetve előzménytörténetekkel is bővült. Ezek közé tartozik az Alien: Föld is, amely a hivatalos idővonal szerint 2120-ban játszódik, vagyis 2 évvel az eredeti alkotás előtt, és 22 évvel a legutóbbi mozifilm, az Alien: Romulus eseményei előtt.
A történet középpontjában a Prodigy Corporation áll, amely a 22. század elején a Föld és a kolonizált Naprendszer 5 uralkodó vállalatának egyikeként kísérletezik az emberi tudat szintetikus testekbe való átültetésével. A Neverland nevű kutatószigeten egy halálos beteg kislány, Marcy (Sydney Chandler) lesz az első hibrid, aki új testében Wendy néven kezd új életet, mentoraként a szintetikus tudós Kirsh (Timothy Olyphant) támogatásával. Eközben a USCSS Maginot, a Weyland-Yutani kutatóhajó 65 éves expedíció után tér vissza a Föld felé, fedélzetén több idegen lénnyel. Egy navigációs hiba miatt a hajó a Prodigy metropoliszába zuhan, ahol Wendy bátyja, Joe Hermit (Alex Lawther) orvosként dolgozik. A baleset után a Prodigy vezérigazgatója, Boy Kavalier (Samuel Blenkin) kisajátítja a rakományt, és a hibrideket beveti a mentésben, hogy kipróbálja a képességeiket. A Maginot biztonsági tisztje, Morrow (Babou Ceesay) túléli a becsapódást, és megpróbálja megóvni a rakományt, miközben a jól ismert xenomorph újabb áldozatokat szed. Wendy eközben egyre inkább elhatározza, hogy megmenti bátyját a biztos haláltól.
A sorozat első epizódjai meglepően hűek az Alien-univerzum eredeti hangulatához. Őszintén szólva sokkal inkább egy filozofikus sci-fire számítottam, de az első 3 részben ugyanaz a nyomasztó atmoszféra, testhorror és paranoiával átszőtt dráma bontakozik ki, mint a filmekben. A későbbi epizódok ugyan némileg más irányt vesznek, mert nagyobb hangsúlyt fektetnek a már említett vállalatokra, de ezek is illeszkednek a franchise kánonjába.
Az Alien: Föld egyik legérdekesebb újítása, hogy a xenomorphokon túl más idegen fajokat is bemutat. Különösen emlékezetes az a polipszerű lény, amely egy kecskébe költözik át, ezzel groteszk és nyugtalanító jeleneteket teremtve. Ez az ötlet bátran tágítja az Alien-mitológiát, miközben továbbra is fenntartja azt a feszültséget, amely a test idegenségének motívumára épül. Az alkotás ezzel nem pusztán ismétli az elődöket, hanem kreatívan új rétegeket ad hozzájuk.
A vizuális világ szintén a filmek színvonalát idézi. A díszletek és a digitális effektek hűek ehhez a világhoz, a sötét, nyomasztó atmoszféra pedig tökéletesen kíséri a történetet. A színészi alakítások meglepően egységesen erősek. Sydney Chandler érzékenyen hozza Wendy kettősségét, Alex Lawther törékeny, mégis eltökélt figurát hoz, Samuel Blenkin pedig hideg cinizmussal alakítja a vállalatvezért. Timothy Olyphantot is érdekes volt látni egy szintetikus tudós szerepében, akinek a karaktere egyszerre atyai és nyugtalanító, ami különösen jól illik a sorozat etikai dilemmáihoz.
Mindazonáltal az első 8 részes évad lezárása meglehetősen hirtelennek hat. Több szál félbemarad, a nagyobb mitológiai ívek nem kapnak kielégítő konklúziót, így marad a bosszantó cliffhanger. Bár az alkotó, Noah Hawley ígérete szerint a folytatás biztosan érkezni fog, hivatalos megerősítés egyelőre nincs. Ez némileg frusztráló, ugyanakkor izgalmas lehetőség arra, hogy a további évadokban még mélyebbre ássanak a karakterek és az idegen ökoszisztéma történeteiben.
Az Alien: Föld erős kezdés egy új tévésorozat számára, amely egyszerre tiszteleg az eredeti filmek előtt, és új utakat is kijelöl az univerzum számára. A franchise lassan 50 éves múltja ellenére képes volt meglepni és új perspektívákat nyitni. Ha a készítők továbbra is hasonló kreatív bátorsággal nyúlnak a témához, az Alien-univerzumnak még bőven van tere a kibontakozásra.
Mátó Gábor