Bűnösök – Kritika

Blues és vér

Minden előzetes várakozás ellenére a Bűnösök az idei díjszezon egyik legnagyobb meglepetése lett. Nemcsak közönségsikerré vált, de az Oscar történetében is rekordot döntött a maga 16 jelölésével. Ryan Coogler rendezése már első ránézésre is ambiciózus vállalás volt, amely több, egymástól látszólag távoli műfajt próbált egyetlen narratív térbe sűríteni. Ez a fajta megoldás azonban eleve megosztó, mert tipikusan olyan alkotásról van szó, amely vagy nagyon betalál a nézőnél, vagy teljesen hidegen hagyja.

A történet 1932-ben indul, amikor az ikrek, Elijah "Smoke" Moore és Elias "Stack" Moore (mindkét szerepben Michael B. Jordan) hét chicagói év után visszatérnek a mississippi-i Clarksdale-be. Az első világháborút is megjárt testvérek lopott pénzből megvásárolnak egy fűrészmalmot, hogy egy szórakozóhelyet nyissanak a helyi fekete közösség számára. Hozzájuk csatlakozik fiatal unokatestvérük, Sammie (Miles Caton), aki blueszenész szeretne lenni, annak ellenére, hogy lelkész apja, Jedidiah (Saul Williams) elítéli a műfajt. A csapat fokozatosan bővül, és Delta Slim (Delroy Lindo) zongoristaként, Grace (Li Jun Li) és Bo Chow (Yao) beszállítóként, Cornbread (Omar Benson Miller) kidobóként, míg Smoke felesége, Annie (Wunmi Mosaku) szakácsként kapcsolódik be.

A film első felében Ryan Coogler tudatosan háttérbe szorítja a később meghatározóvá váló horror-elemeket, és egy lassan kibomló, karakterközpontú korrajzot épít fel. Olyannyira működik ez a realista, blues-alapú közeg, hogy könnyű megfeledkezni arról, hogy a vámpírok egyáltalán részei a történetnek. Ez önmagában nem probléma, viszont aki végig horrort vár, könnyen csalódhat. A műfaji váltás fokozatos, inkább a második felvonásban kezdett el érezhetővé válni, majd a legvégén teljesedett ki a vámpíros tematika.

Ez a szerkezeti kettősség óhatatlanul az Alkonyattól pirkadatig párhuzamát idézi, még ha itt a tónusváltás kevésbé hirtelen is történik. A film mintha két, egymással feszültségben létező narratívát próbálna összeforrasztani. Egy történelmi-szociális drámát és egy horrorba hajló mészárlást. A vámpírok megjelenése után a hangsúly látványosan eltolódik, ami nem minden esetben válik az alkotás javára, különösen a kissé esetlen befejezést tekintve. A lezárás túlírt és elnyújtott, miközben egyes epilógusok akár teljesen elhagyhatók lennének.

A színészi alakítások ebben a furcsa közegben is emlékezetesek voltak. Michael B. Jordan kettős szerepe technikailag és érzelmileg is stabil eleme a filmnek. A Wunmi Mosaku által alakított Annie spirituális ellenpontot adott Smoke világlátásának, aki mindvégig kétkedve viszonyult a természetfelettihez. Delroy Lindo karaktere pedig kicsit kilógott a mellékszereplők közül a szándékosan túltolt beszédmódja miatt. Mindezek ellenére a vámpíros tematika végig idegenként hatott számomra, mintha nem teljesen illeszkedne a karakterekhez.

Az alkotás atmoszférája elsősorban a zenére épült, amely itt nem pusztán hangulati elemként működött, hanem konkrét dramaturgiai funkcióval is bírt. Ludwig Göransson zenéje és a filmen belüli, gyakran élőben rögzített bluesbetétek nyers, autentikus érzetet keltenek, mintha nem aláfestésként, hanem a jelenetek szerves részeként szólalnának meg. Ugyanakkor a zenei lendület és a horror találkozása tovább erősíti azt az ambivalens élményt, amely végigkíséri az egész filmet, mert technikailag lenyűgöző, de tematikailag nehezen összeérő elemek sorozata.

Éppen ezért nehéz megérteni a 16 Oscar-jelölést. A Bűnösök kétségtelenül minőségi alkotás, ez a látványon, a hangkeverésen és a színészi munkán egyaránt látszik. Ugyanakkor nehéz lenne azt állítani, hogy markánsan kiemelkedne az elmúlt év mezőnyéből. Tematikájában és formanyelvében is ismerős panelekből építkezik, és bár ezek kombinációja érdekes, valódi újításról aligha beszélhetünk.

A hibái ellenére a hangulat, a zene és a képi világ erős, viszont a túlírt forgatókönyv és a nehezen befogadható horror-szál nagyon elrontja az összképet. Amennyiben műfajilag egy fura alkotásra vágyunk, akkor érdemes megnézni, különösen a blues és a korabeli miliő iránt érdeklődőknek, de a vámpíros fordulatra nem árt előre felkészülni.

Mátó Gábor