Earl és a végtelen karma
Idén húsz éve, hogy a televíziók képernyőjén először felbukkant A nevem Earl, a sajátos humoráról ismert amerikai szitkom. A sorozat középpontjában Earl Hickey (Jason Lee) áll, egy kissé szerencsétlen, de jó szándékú fickó, akit egy halom pénz megnyerése után véletlenül kocsival elgázolnak, és elveszti a nyereményt. Ez vezeti el egy új élethez, amelynek egyetlen vezérelve, a karma. Rájön, hogy eddigi rossz cselekedetei miatt folyamatos balszerencse kíséri az életét, ezért elkezdi felkeresni azokat az embereket, akikkel valami rosszat tett, hogy helyrehozza hibáit, lehúzza őket a listájáról, és a karma ne tegye tönkre még jobban az életét.
Középiskolásként találkoztam a sorozattal, nagyjából akkor, amikor az Így jártam anyátokkal is népszerű volt. A nevem Earl teljesen más humorral dolgozik. Egyszerű, prolis, néha kimondottan nyers, de pont ez a közvetlenség adja az erősségét. Ezalatt egy teljesen egyedi világot épített a sorozat, ahol ha azt hisszük, nincs lejjebb, megnyugodhatunk, hogy mindig van. Camden megye olyan város, ahol egyedi szabályok uralkodnak, például a nappali prostitúció a legmegbecsültebb szakma a sztriptíztánc után, és ahol a rákbár mindennek a középpontja. Earl narrálása során minden egyes mondat, ami a városról szól, valamilyen humoros elszólást tartalmaz, a karakterek viselkedése és gondolkodása pedig minden percben megnevettet.
A készítő, Greg Garcia humora nagyon közel áll hozzám. A sorozatban a hétköznapi szituációk természetesen jelennek meg, de mindig van bennük egy csavar, egy váratlan fordulat, ami többet ad egy sima szitkomnál. A karmás szál különösen izgalmassá teszi a történetet, mert minden epizódban látszik, hogy Earl tettei következményekkel járnak, és ezzel a sorozat mintha folyamatosan a jó és a rossz mérlegelésével játszana.
Egy ilyen sorozat akkor működik igazán, ha a főhős mellett erős a háttérgárda. Camden lakói ezt tökéletesen hozzák. Különösen Earl öccse, Randy (Ethan Suplee), aki gyakran a legtöbb humorforrást szolgáltatja. A lassú felfogású, naiv karakter minden jelenetben hozza a váratlan poénokat, és nagyszerűen kiegészíti Earl figuráját. A többi szereplő is igazi színt visz a sorozatba. Ott van például Joy (Jaime Pressly), aki Earl exfelesége, és továbbra sem akar jó útra térni, de emlékezetes még a rákbárban dolgozó Darnell (Eddie Steeples), becenevén a rákos, aki egyben Joy új férje. Továbbá a bevándorló szobalány és sztriptíztáncos, Catalina (Nadine Velazquez) is állandóan feldobja a történetet.
Hiába a jó humor és a vicces karakterek, a harmadik évadtól, amikor Earl börtönbe kerül, a sorozat drasztikusan megváltozik. A humor elfárad, a történettel nem tudnak mit kezdeni, így a kezdeti karmás lista ötlete kifulladt. A negyedik évadban megpróbálták újra felvenni az első két évad ritmusát, de már nem volt ugyanaz a lendület. Természetesen akadtak még jó epizódok, de összességében a sorozat felemás képet mutat.
A magyar szinkron viszont végig szórakoztató marad. Jason Lee magyar hangja, Lux Ádám, tökéletesen eltalált, és a narrálásával is sokat hozzáad a sorozathoz. Randy szerepében Seder Gábor kiemelkedően hozza a karakter lassú felfogását, miközben a többiek, Mezei Kitty, Kisfalvi Krisztina és Kossuth Gábor is remekül illeszkednek a figurákhoz. Az eredeti nyelvbe csak belehallgattam, de számomra magyarul vált igazán kultikussá a sorozat.
Bár vegyes érzéseim vannak a sorozattal kapcsolatban, mégis nagyon szeretem. A karakterek kedvelhetőek, a humor egyedi, és a karmás szál különleges ízt ad a klasszikus szitkom formátumnak. Ami igazán sajnálatos, hogy a negyedik évad végén nem zárták le a történetet, így Earl soha nem ért a lista végére, és a sorozat befejezés nélkül maradt. Viszont manapság, amikor a régi sorozatok gyakran kapnak folytatást, nem kizárt, hogy egyszer még visszatér Earl és a karmája.
Mátó Gábor