Egy elfeledett tévés legenda: Szádvári Gabriella

A tévébemondók 1957 és 2006 között, azaz csaknem ötven éven át nap mint nap mosolyogtak a nézőkre a képernyőn keresztül. A Magyar Televízió kedves és rokonszenves munkatársait milliók imádták, és nem túlzás azt állítani, hogy családtagnak tekintették őket. Ezért is volt fájó olyan legendás bemondók, mint Tamási Eszter, vagy éppen Takács Marika korai halála a közönség számára. Szádvári Gabriella 1972 és 1996 között kisebb-nagyobb szünetekkel erősítette a köztelevízió csapatát. 22 évesen került bemondói pozícióba. Fiatal volt, szép, és – ami talán a korszakban a legfontosabbnak számított – tisztán és artikuláltan beszélt. Nem is csoda, hogy a szőke szépség hamar közkedveltté vált.

A Magyar Televízió szeretett arcaként

Szádvári Gabriella 1953-ban született Budapesten, Lükő Gabriella néven. Már középiskolai éveiben kitüntették a szép magyar beszédet művelőknek járó Kazinczy-díjjal abból fakadóan, hogy a gimnáziumi tanulmányai alatt több szavaló- és szépkiejtési versenyt nyert. Ez idő alatt tagja volt az irodalmi színpadnak is. A sikeres szereplések egyenes úton repítették el a Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételijére 1972-ben, ahol bár végül kiesett az utolsó rostán, a Magyar Televízió felajánlott neki egy gyakornoki állást, amit el is fogadott. Először vágóként dolgozott a köztévében, majd 1975-ben a képernyőn is feltűnt. Első ízben az Iskolatévében szerepelt, majd a vasárnapi gyermekműsorokat vezette. Az év végére bemondói státuszba került, és a tévé szilveszteri műsorában is szerepelt. A korszak egyik legfiatalabb képernyőse volt.

1976-ra a népszerűsége már olyannyira az egekbe szökött, hogy a Nyári bolondságok című másfél órás showműsorban is központi helyet kapott. Az Egri János vezette játék a nyári olimpiák mintájára készült, kiegészítve jó pár házon belüli sajátsággal, mint például a bemondóverseny, vagy az igencsak felturbózott autóverseny, melynek lényegi eleme a mozgó autóba ugrás volt, amibe lendületből négyen is befértek. A játékban Tamási Eszter, Kertész Zsuzsa és Berkes Zsuzsa bemondók is részt vettek játékosként, egy-egy nagyvárosi gyár, illetve termelőszövetkezet csapatát erősítve. A sztárjátékosokat a csapatok maguk választhatták ki, és a nádudvari Vörös Csillag Tsz. csapata egy emberként skandálta a játék elején, hogy SZÁDVÁRI.

A bemondóversenyen Fischer Sándor pontozta, aki a beszédtanára is volt. Miután a bonyolult szövegben többször bakizott – miközben egyébként végig egy sámlin térdelt – Fischer meg is jegyezte, hogy még gyakorolni fognak együtt. A gyakorlást mindig komolyan vette. Állítólag otthon rendszeresen hangosan olvasott a tökéletesség érdekében. A teljes adás a NAVA oldalán tekinthető meg, amiben Szádvári Gabriella többek közt azt is megmutatja, hogy tud hálóval labdát fogni. A sport egyébként nem állt távol tőle, hiszen versenyszerűen úszott is.

Csúcsról a mélybe

A bemondónő cikkek garmadájában szerepelt a 70-es években. Feltűnt a Képes Újság, az Nők Lapja és a Film Színház Muzsika hasábjain és címlapjain is. A munka mellett az egri tanárképző főiskola magyar-történelem szakára járt levelező tagozaton. 1976-ben ment férjhez a legendás Rózsa György műsorvezetőhöz, akit az MTV-székház büféjében ismert meg, amint éppen iskolatejet készült vásárolni. A házasságuk az idilli kezdés ellenére csupán két évig tartott. Muzikális alkat volt, kedvenc zenekarának az LGT-t nevezte meg. 1978-ban a Kati és a Kerek Perec zenekarral lépett fel a Jókedvű nap című zenés műsorban, ahol az énektudását is megcsillogtathatta. Ekkortájt már rendezvényeket és különböző televíziós műsorokat is vezetett. 1981-ben lehetőséget kapott arra, hogy előadjon egy kifejezetten neki írt sanzont, azonban felénekelni már nem tudta.

1981 februárjában meggyanúsították, hogy ellopott egy bundát a Skála Áruházból. Egyes visszaemlékezések szerint a bunda véletlenül maradt rajta a próba után, míg más elképzelések szerint a gyermeki énje bukkant felszínre egy pillanatra, és csak úgy a muri kedvéért tulajdonította el a ruhadarabot. Ez utóbbit ő maga állította később egy interjúban, hozzátéve, hogy nem is tetszett neki a bunda. Kolléganője, Bay Éva szerint azonban teljesen más állt a tolvajlás hátterében. Úgy véli, Szádvári mentális betegséggel küzdött, és nem tudta, mit csinál. Egy pár éve készült interjúban elmondta, hogy miközben egy élő adás felvételére készültek közösen, Szádvári bevallotta neki, hogy az édesanyja skizofréniával küzdött. Bay Éva biztos benne, hogy a kolléganője örökölte a betegséget, és fogalma sem volt arról a lopás pillanatában, hogy éppen egy ruhát próbál meg eltulajdonítani.

Élete a bundahistória után

A televízió az eset után mellőzni kezdte Szádvárit, azonban az állam nem hagyta cserben. Beszervezték ügynöknek, és Lukács fedőnéven jelentenie kellett. Az MTV Kereskedelmi és Propaganda Iroda munkatársainak keresetéről adott le információkat, amik azonban nem bizonyultak hasznos adatoknak, így 1982-ben megváltak tőle, épp úgy, ahogy időközben a Magyar Televízió is kirúgta. Ezután Rózsa György felajánlotta neki, hogy a megszégyenülés elől Palma de Mallorcára költözteti a barátai, Ungár Anikó bűvész és annak férje segítségével, de Gabriella hamar hazatért.

1986-ban a Képes 7 című magazinban adott egy interjút, ahol visszakérdezett a riporter kérdésére, hogy vajon ő lopott-e valaha, majd sírva vallotta be, hogy megbánta a bolti tolvajlást, ami az egész karrierjét tönkretette. Az ezt követő években még készültek vele interjúk, például az egyikben a futásról nyilatkozott, amit a doktorának nevezett 1988-ban a Szabad Földben, mivel fizikailag és lelkileg is "nullponton" érezte magát, amikor belekezdett, idővel viszont javított az állapotán valamelyest.

1986-tól kezdett visszatérni a tanult szakmájába. Előbb hangoskönyveket olvasott fel magnókazettára, majd különféle rendezvények műsorvezetője lett. 1993-ban a rendszerváltás utáni Magyar Televíziótól is amnesztiát kapott, ahol a Vasárnapi Turmix című reggeli műsorban bíztak rá feladatot. A konkrét műsor levezénylője helyett a telefonos játékblokk háziasszonya lett, amellyel valószínűleg nem lehetett különösképpen kibékülve, mert egy adás után távozott is a posztjából. Ennek ellenére továbbra is a tévé kötelékében maradt, hiszen 1996-ig az MTV egyik kulturális szerkesztőjeként dolgozott a háttérben. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy később egy színházban vállalt adminisztratív munkát. Tévés karrierjét vélhetően a köztelevízió fiatalítási szándéka törte végleg derékba, bár még csak 43 éves volt, amikor elbocsátották.

Egy ígéretesen induló út vége

Évekig küzdött – feltehetően a mellőzöttség és a magányosság miatt – depresszióval, amíg végül 2005. november 1-jén – pont mindenszentek napján – önkezével véget nem vetett az életének. 52 éves volt. Az öngyilkosságról már sok évvel a tragédia előtt beszélt a vele készült interjúkban. Megemlítette például, hogy nagy mennyiségben tart gyógyszereket az ágya mellett, amikkel célt tud érni. Érdekesség, hogy sokáig nem lehetett tudni a halála pontos dátumát, és többen tévesen a 90-es éveket jelölték meg időintervallumként egészen addig, míg a volt férj, Rózsa György utána nem járt annak, hogy mi is történt vele pontosan. A műsorvezető saját bevallása szerint évtizedeken át nem tartotta a kapcsolatot az egykori nejével. 2016-ban úgy nyilatkozott róla, hogy magányosan, elszegényedve halt meg.

Az utókor szerencsére nem felejtette el teljesen, néhányan még őrzik az emlékét. A Fonográf együttes 1975-ös Hol jársz, Gabriella? című dalát például Szádvári Gabriella emlékére töltötte fel egy felhasználó a YouTube-ra, színesítve a képes összeállítást a bemondó egykor felolvasott szövegeinek hanganyagával. Az elhangzottak rémisztően összecsengenek Gabriella sorsával.

Hegedűs Ádám Alex