Egy Minecraft film – Kritika
Tartalom nélküli kockavilág
Idén bemutatták az Egy Minecraft filmet, amit már a legelső bejelentésekor is sokan furcsálltak, mert nem a legjobb alapanyag egy filmhez. Miközben olyan, narratívaközpontú játékadaptációk aratnak sikert, mint a The Last of Us addig egy nyílt világú, cselekmény nélküli játék megfilmesítése értelmezhetetlen vállalkozásnak tűnt. A projekt mögött azonban aligha a kreatív adaptáció állt, inkább egy újabb masszív merch-lavina lehetett a cél. A Minecraft ugyanis már rég túlnőtt a videójátékon: figurák, kulcstartók, ruhák, sőt, még a McDonald's-ban is rendre felbukkan Steve vagy egy Creeper.
A filmet Jared Hess rendezte, akinek talán a legismertebb munkája a nálunk kevésbé ismert, Nevetséges Napóleon. Az Egy Minecraft film története olyasmi, amit már ezerszer láttunk: néhány hétköznapi figura egy különös portálon keresztül átlép a mi világunkból egy másik izgalmas univerzumba. Az alapsztori nem tartogat sok meglepetést, és igazából nem is érdemes hosszasan elemezni. Négy különböző háttérrel rendelkező karakter – egy régi videójátékos, Garrett (Jason Momoa), egy lámaszállító, Dawn (Danielle Brooks), és egy testvérpár, Natalie és Henry (Emma Myers és Sebastian Hansen) – kerül át a Minecraft világába, ahol zombik támadnak rájuk, miközben próbálnak hazajutni. Segítségükre siet Steve (Jack Black), a legendás építőmester, akinek vezetésével nemcsak új képességeiket fedezik fel, de a kreativitás erejét is megtanulják használni. Kliséhegyek, de legalább valamennyire látványos.
Szerencsére a film nagy része a Minecraft világában játszódik, ami remekül visszaadja a játék hangulatát. Bár az élőszereplős színészek kicsit kizökkentik a nézőt ebben a környezetben, de a világ többi eleme, például a falusiak megjelenítése ugyanolyan mint a játékban. Ötletes, ahogy folyamatosan ráismerhetünk a kraftolásra, az építésre, az első ház felhúzásának örömére. Ezek főleg azoknak adnak pluszt, akik maguk is játszottak a játékkal. Ugyanakkor ezek a kikacsintások önmagukban még nem tesznek jó filmmé egy alkotást.
A film kétségtelenül tiszteli az alapanyagot, és próbál minél több olyan elemet becsempészni, amit a rajongók értékelni tudnak. A narratíva viszont továbbra is sablonos, a karakterek nem túl mélyek és a történetvezetés sem túl izgalmas, inkább csak ürügy arra, hogy egyik ismert Minecraft szituációból a másikba csöppenjünk.
A testvérpár még nagyjából hozza a kötelezőt, de Jason Momoa és Jack Black annyira túljátsszák a szerepüket, hogy az már zavaró. Momoa itt is a szokásos macsó figurát hozza, de ezen kívül gyakorlatilag semmi személyisége nincs. Jack Black pedig úgy ripacskodik végig, hogy nehéz elhinni róla, hogy valóban a Minecraft világának nagy szakértője lenne. Mindketten teljesen kilógnak ebből a közegből, így a casting egyértelműen az egyik legsúlyosabb mellényúlása a produkciónak.
A film elsősorban koncepción csúszott el: egy játék, amely a kreativitás szabadságáról szól, most egy előre gyártott történet fogságába esik. Az adaptáció leginkább esztétikailag hű az alapanyaghoz, de a narratíva és a karakterek súlytalanok. Az Egy Minecraft film így egy erőltetett, ötlettelen próbálkozás, ami látványban ugyan hozza a kötelezőt, de karakterei hiteltelenek, a története sablonos, a humora pedig többnyire célt téveszt.
Mátó Gábor