Frei Tamás: Kobalt – A pekingi játszma – Kritika
Thriller a zöld jövő mögött
Frei Tamás 2025-ben megjelent Kobalt – A pekingi játszma című regénye pontosan azt nyújtja, amit az írótól megszoktunk – és amire a magyar olvasóközönség továbbra is vevő. Egy tempós geopolitikai thrillert kapunk, amely a világ aktuális idegpontjaira tapint rá, miközben magabiztosan oktat, szórakoztat és riogat. A történet fókuszában a korábbi francia idegenlégiós, André Calvi, a stratégiai jelentőségű kobalt, valamint az író védjegyének számító közéleti intrikák állnak. Az említett érc az akkumulátorok, az elektromos autók, a mobiltelefonok és a hadiipar alapját képezi. A szerző tudatosan mutatja meg, hogy a "zöld jövő" mögött mennyi vér, korrupció és gazdasági játszma húzódik. A könyv legnagyobb erénye, hogy a politikai ismeretanyagot mindig a cselekménybe ágyazva kapjuk meg, így az elméleti háttér nem töri meg a regény feszült ritmusát. Ezáltal az olvasó észrevétlenül tanul, miközben pörögnek az események.
A háttér-információk részletgazdagok, a közéleti és a gazdasági összefüggések jól érthetők, még akkor is, ha az olvasó nem követi a nemzetközi hatalmi viszonyok minden apró részletét A Kobalt története a világ egyik legfontosabb nyersanyagának megszerzéséért zajló háttérharcba rántja be az olvasót – titkosszolgálatok, üzleti érdekcsoportok és politikai szereplők játszmái keresztezik egymást a kongói bányáktól egészen a Fehér Házig. A regényben így az afrikai bányák nyomorától kezdve Donald Trump elnöki ciklusáig számos különböző hatalmi érdek jelenik meg. Néha azt érezhetjük, hogy egy-egy bekezdés inkább publicisztika, mint regényrészlet, ám ez a Frei-univerzum sajátossága, és a legtöbben éppen emiatt kedvelik a könyvet.
A karakterek funkcionálisak – nem mélylélektani portrékat kapunk, hanem olyan figurákat, akik a cselekmény motorjai. André vagy éppen a titokzatos női főszereplő, Mylene, sablonos alakok, mégis szerethetőek. Az író hatalmi rendszereket, üzleti érdekeket és globális sakkjátszmákat tár elénk az eddigi részekhez hasonlóan. A narratíva filmszerű és pörgős. Jól adagolt feszültség, gyors váltások és egzotikus helyszínek jellemzik a sztorit. Ugyanakkor a végére némileg kifullad a történet, és a fordulatok többsége kiszámíthatóvá válik.
A Kobalt legfontosabb kérdése az, hogy mennyire vagyunk hajlandóak szembenézni azzal, milyen áron működik a kényelmes, technológiai világunk. A regény újra és újra arra emlékeztet, hogy az okoseszközeink mögött geopolitikai játszmák, gazdasági érdekek és gyakran emberi tragédiák húzódnak. Frei nem ad megnyugtató válaszokat, és nem akar élethazugságokban ringatni. Inkább azt mondja, nézz oda, ez történik a háttérben, miközben töltődik az autód akkumulátora. Ráadásul nem lehet elmenni amellett, hogy a korábbi részekhez képest a szerző óvatosabb módon fogalmaz bizonyos társadalmi kérdésekben, ami látva a migráció vagy a zöld energia problémáit, valahol érthető. A sztori így egyfajta látlelet arról, hogy az író hogyan gondolkodik ma a világ válságairól és morális dilemmáiról.
A Kobalt – A pekingi játszma aktuális és gondolatébresztő thriller, ami hat az olvasóra. Lehet vitatkozni a stílusával, a karaktereivel vagy a túlzott magyarázataival, de egy dolgot nehéz lenne elvitatni tőle – Frei Tamás még mindig tudja, hogyan kell egy aktuális, globális témát közérthetően egy izgalmas történetté formálni. A valamivel több mint 600 oldalas könyv olyan kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak a cselekményen, és az olvasót is állásfoglalásra késztetik. Talán éppen ezért működik az André-sztori mind a mai napig, annak ellenére, hogy már tizenöt éves, hiszen a szórakoztatás mögött végig ott húzódik a jelen világának nyugtalanító árnyéka.
Szabó Máté