Nátha, te drága visszatérő

Orrom vörös, mint a Mikulás sapkája,
a tüsszentésem a négy fal közt visszhangzik a szobába.
Köhögök reggel, köhögök este,
a takaró alatt igazi pihenés lesz este.

Tea van minden bögrében, a méz száz csodát ígér,
de a torokkaparás mindig visszatér.
Zsebkendő-mágnes vagyok minden nap.
És a légzés? Egy igazi akadálypálya nap mint nap.

Hideg szél fúj, a sapka elázott,
a vírusok bulit csapnak, én meg kerülöm a világot.
Azonban ne csüggedj, kedves, így megy ez minden évben:
tél végére nevetünk majd a tavaszi fényben!

Szabó Máté
Szeged, 2026. 01. 14.