Négy karácsonyi rituálé, amit csak megszokásból csinálunk

A karácsony tele van olyan szokásokkal, amelyeket évről évre újrajátszunk, és sokszor anélkül, hogy igazán átgondolnánk, miért. Nem azért csináljuk őket, mert örömet okoznak, hanem mert így szoktuk. Ez a négyes lista nem elvenni akar az ünnepből, hanem megnézni, mi maradt benne puszta megszokásból.

1. Kötelező családi kör

Sok családban a karácsonyi együttlét nem választás kérdése, hanem kimondatlan kötelezettség. Ott kell lenni, végig kell csinálni, akkor is, ha a kapcsolatok terheltek, a beszélgetések feszültek, vagy a múltbeli konfliktusok újra és újra felszínre kerülnek. Ilyenkor az ünnep inkább teljesítendő feladat, mint valódi szeretetből fakadó találkozás, és a család szó mögött gyakran több a nyomás, mint az öröm.

Ráadásul mindez ritkán szól a pihenésről. A karácsonyt sokaknál komoly logisztika előzi meg. Mikor melyik rokonhoz kell menni, mennyi időt illik ott tölteni, hogyan fér bele mindenki egy-két napba. Az ünnep így nem lelassulást hoz, hanem újabb szervezést, alkalmazkodást és rohanást, miközben éppen az veszik el, amiért elvileg az egész létrejött volna.

2. Ajándékozás mindenkinek, mindenáron

Az ajándékozás is sokaknál kötelező körré vált, amit akkor is végig kell futni, ha már régen elveszett belőle az öröm. Nem gesztus, hanem elvárás, mert illik vinni valamit. Pedig elvileg nem erről kellene szólnia az egésznek, hanem a figyelemről és az együtt töltött időről, viszont ezek könnyen háttérbe szorulnak, amikor az ajándék maga válik a karácsony mérőszámává.

Nem véletlen, hogy a december az év legdrágább hónapja. Ilyenkor költünk a legtöbbet, gyakran reflexből. A boltok tele vannak előre összecsomagolt tusfürdős szettekkel, illatgyertyákkal és biztos megoldásokkal, amelyekből szinte garantáltan kapunk minden évben legalább egyet. Ez lenne a szeretet ünnepe? Bevallom, én is éltem már ezzel az egyszerűbb megoldással, mégis egyre kellemetlenebb érzés, amikor a gesztus helyét teljesen átveszi a rutin.

3. Az unalomig ismételt karácsonyi menü

Minden évben ugyanazok az ételek kerülnek az asztalra. Többek között bejgli vagy töltött káposzta, de sokáig lehetne sorolni a sort, mintha ezek nélkül nem is lenne karácsony. Nem azért készülnek el újra és újra, mert feltétlenül mindenki imádja őket, hanem mert ez a megszokás. Pedig talán ideje lenne elgondolkodni azon, hogy az ünnep tényleg a receptek ismétlésről szól-e, vagy beleférne végre egy kis újítás, akár kevesebb, de valóban szeretett fogással.

Ha ez nem lenne elég, akkor szinte mindenből túl sok is készül. Tele lesz a hűtő, napokig ugyanazt esszük, miközben rengeteg étel végül a kukában landol. A karácsonyt így hosszú bevásárlókörök, órákig tartó főzés és kapkodás előzi meg, ami alaposan feléli az energiát. A pihenés megint csak háttérbe szorul, miközben az ünnep egyik fő ígérete éppen az lenne, hogy végre megállunk egy kicsit.

4. Karácsonyi tévézés mint háttérzaj

Az ünnepi időszakban a tévécsatornák évről évre ugyanazokat a filmeket pörgetik, élükön a Reszkessetek, betörők! végtelenített ismétlésével. Ezek a címek már szinte az ünnep kötelező kellékeivé váltak, még akkor is, ha kívülről tudjuk minden jelenetüket. Sokszor azonban nem is nézzük igazán, mi megy, mert a tévé csak szól a háttérben, mint egy ismerős zaj, amely kitölti a csendet, de nem köt le.

Pedig ezt az időt sokkal kreatívabban is el lehetne tölteni. Vannak kevésbé ismert karácsonyi filmek, sorozatok, vagy akár teljesen más műfajú alkotások, amelyek új nézőpontból közelítenek az ünnephez. Mégis ritkán adunk nekik esélyt, mert a megszokás biztonságosabb, mint a felfedezés. Ilyenkor a tévézés sem élménnyé, inkább rutinná válik. Egy újabb hagyománnyá, amit gondolkodás nélkül viszünk tovább.

Mátó Gábor