Normálisnak lenni nem könnyű
Az utóbbi hónapokban is rendszeresen eljárok a szegedi könyvvásárokra, ahol továbbra is könnyű pár száz forintért olyan kötetekre bukkanni, amelyeknek egyszerűen képtelenség ellenállni. Egy rövid nézelődésből újra hosszabb lapozgatás lett, a táskámba pedig ismét került néhány figyelemre méltó darab. Az egyik ilyen szerzemény Philippa Perry Hogyan maradjunk normálisak? című könyve volt, amely a HVG Könyvek kiadásában is megjelent 2013-ban.
A kötet Az élet iskolája sorozat része, amelynek köteteit eddig csak messziről figyeltem, így ez volt az első, amit ténylegesen elolvastam. Kifejezetten hasznos élménynek bizonyult, és ahogy végignéztem a sorozat többi témáját, egyértelművé vált, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, amikor a kezembe veszem közülük bármelyiket is. Az élet iskolája a pszichológia, az irodalom, a filozófia és a művészetek területéről hoz olyan gondolatokat, amelyek egyszerre inspirálnak, elgondolkodtatnak és praktikus segítséget is adnak. A modern önsegítő könyvek megújítására törekvő kiadások olyan, mindenkit érintő témákat járnak körül, mint a pénz, a munka, a technológia, a szexualitás, a sport, a kapcsolataink vagy épp a magány.
A szerző, Philippa Perry, brit pszichoterapeuta, aki nemcsak a terápiás praxisáról ismert, hanem arról is, hogy közérthetően és empátiával képes beszélni a lelki folyamatokról. Korábbi munkái között találjuk a Couch Fiction című grafikus novellát, amely képregényes stílusban egy terapeuta és páciense kapcsolatát mutatja be, betekintést nyújtva a háttérben működő pszichológiai elvek közé. Perry életművét elnézve, úgy tűnik, hogy az írásaiban mindig törekszik arra, hogy szakmai mélységet vigyen a hétköznapi dilemmák megértésébe.
A Hogyan maradjunk normálisak? című könyv tulajdonképpen egy útikalauz ahhoz, hogyan őrizhetjük meg a mentális egyensúlyunkat egy olyan világban, ahol a mindennapi stressz, az állandó nyomás és a túlterheltség szinte alapélménnyé vált, vagyis ahol, lássuk be, normálisnak lenni sem éppen könnyű. Perry arra keresi a választ, mi határozza meg a belső világunkat, milyen mintázatok alakítják a hangulatunkat és a reakcióinkat, és milyen apró technikákkal tudunk rugalmasabban alkalmazkodni a kihívásokhoz. A kötet egyszerre magyarázza el, hogyan működik az elménk, és ad kézzelfogható, jól követhető tanácsokat arra, hogyan tehetjük élhetőbbé a saját életünket.
A könyv nagyjából 160 oldalas, így kifejezetten könnyed, gyorsan olvasható, mégis sűrű anyag. A szerző négy nagyobb témakört jár körül. Először az önmegfigyelésről, majd az emberi kapcsolatokról, a stresszről, végül pedig a saját személyes történetünk szerepéről ír. Ezek a blokkok szépen egymásra épülnek, és minden fejezetben találni olyan gondolatot, ami megállásra késztet.
Rengeteg praktikus ötlet és könnyen kipróbálható tanács is helyet kapott a könyvben, amelyek miatt bátran ajánlom, még akkor is, ha nem feltétlenül fog gyökeres változást hozni az életünkbe. A szerző nem állítja, hogy új módszereket fedezett fel, de a pszichológiai érdeklődésű, fejlődésre nyitott olvasók biztosan találnak benne olyan részt, amelyen érdemes elgondolkodni. A négy fő téma közül mindenki ráismerhet arra a területre, ahol teendője akadhat önmagával.
Örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre, mert remek belépő volt számomra Az élet iskolája sorozatba, és könnyen lehet, hogy a közeljövőben más köteteiknek is nekifutok. Egy ilyen rövid, mégis értékes időt bőven megér az, hogy kicsit jobban megértsük, hogyan működünk és hogyan lehetünk egy árnyalattal normálisabbak a saját életünkben.
Mátó Gábor