Retinába égetett sorozatok I.
A betolakodó (La Intrusa) (2001)
Új cikksorozatom a gyerekkornak állít emléket. Érzések, élmények, hangulatfoszlányok bontakoznak ki a kisgyermekkorban látott televíziós sorozatok által, melynek első darabja 2001-ben, azaz már 25 éve készült, nekem pedig már a 2003 és 2004 közötti magyar premierjekor is volt szerencsém megtekinteni.
2004-et írunk, én pedig éppen elkezdtem óvodába járni. Egy gyerek első igazi traumája, amikor kiszakítják az otthon melegéből, és arra kényszerítik, hogy nap mint nap közösségbe menjen. Kiscsoportosként nem volt könnyű az élet a pillangó csoportban. Fogalmam sem volt például arról, hogy miért van nekem szükségem a házikó jelre, amikor rendes nevem is van, nem is beszélve arról, hogy a nagycsoportosok emberevő óriásoknak tűntek a kis hároméves szemszögemből. Bevallom, féltem, és erre az érzésre csak egy gyógyír volt a hideg téli hétköznapokon, méghozzá A betolakodó című telenovella, amit a TV2 hétköznap délutánonként, a Tények előtt vetített. Nem tudom, mi lehetett a vonzereje – különösen egy apró kisgyerek számára –, de teljesen a rabja lettem. A főhősnő, Virginia olyan volt nekem, mint egy második anya, akihez hiába beszélek, nem válaszol vissza a képernyőn keresztül, de mégis jelen van, és hazavár a könyörtelen jegesmedvékkel teli óvodából.
A sztori szerint Rodrigo úr (eleinte Enrique Lizalde, később Carlos Cámara) nehéz anyagi helyzetbe kerül, miután az üzlettárs és egyben rivális Roldán család szinte teljesen kiforgatja a vagyonából, és ha ez még nem lenne elég, azt is megtudja, hogy halálos beteg. A férfi özvegy, a Junquera család feje és hat gyerek édesapja. Hogy bebiztosítsa a családja jövőjét, feleségül kéri a legkisebb fia nevelőnőjét, a fiatal és szépséges Virginiát (Gabriela Spanic), hogy a halála után vigyázzon a gyerekeire, illetve az örökségükre. Virginia hálából, amiért gyakorlatilag őt is Rodrigo nevelte fel, hozzámegy a férfihoz. Az egyetlen gond csupán, hogy már régóta szerelmes Rodrigo úgy egyik gyerekébe, Carlos Albertóba (Arturo Peniche), és az érzés kölcsönös. Miután a családfő meghal, kiderül a gyerekek számára, hogy Virginia a mostohaanyjuk lett, pedig néhányuknál még fiatalabb is. A Junquera gyerekek el is nevezik a betolakodónak. Amikor Virginia és Carlos Alberto számtalan megpróbáltatás után végre kezdenek közel kerülni egymáshoz, kiderül, hogy Rodrigo úr nem halt meg, és miután visszatér, bevallja Virginiának, hogy halálosan beleszeretett.
A történetből az alapsztori alapján ki lehetett volna kerekíteni egy igazán izgalmas történetet, amiben apa és fia ugyanazért a nőért harcol, ehelyett azonban hamar elvarrták a főszálat. Rodrigo úr röviddel a visszatérte után merénylet áldozata lesz, Virginia pedig egy tűzvész során megvakul, kiderül, hogy agydaganata van, majd miután Carlos Alberto teherbe ejti, belehal a szülésbe. Ezután beköltözik a házba Virginia ikertestvére, Vanessa (szintén Gabriela Spanic), aki az új betolakodóvá, és egyben Carlos Alberto szerelmévé válik.
A történetből persze akkoriban nem sokat értettem, viszont ez volt az első telenovella, amit életemben láttam, és rítusszerűen néztem is. Gyakorlatilag a korai vakuemlékeim nagy része is ehhez a telenovellához kapcsolódik. Emlékszem, ültem a nappaliban a fotelben, és közben A betolakodó ment a tévében. Egy életre megmaradt az emlékeimben az a jelenet, amikor a házvezetőnő, Sagrario (Bárbara Gil) felakasztja a falra Virginia portréját Rodrigo úré mellé. Szürreális módon e két halott karakter arcképe a sorozat végéig a falon lógott, és a szereplők beszéltek is hozzájuk. Szintén a hároméves énem raktározta el Rodrigo kocsmajeleneteit, illetve az utolsó részből a Roldán család sínylődését a börtönben. Utóbbiban az egyik karakter "Engedjenek ki!" üvöltését a tévével szembeni, falon lógó tükrön keresztül néztem végig. A legélénkebben mégis a főcím utolsó képsora maradt meg, amikor Virginia kinyitja a Junquera-villa ajtaját, és sejtelmesen belenéz a kamerába.
A sorozatot kilencéves koromban néztem újra a Story4-en, amikor már a komplett narratívát is képes voltam összerakni a fejemben. Sokáig elfogult voltam A betolakodóval, mert számomra – egyébként a mai napig – a telenovellák alfája és omegája, mára azonban tisztában vagyok a hibáival. Mexikóban egyenesen egy kisebb bukásként könyvelték el. Ahogy azonban lenni szokott, a magyaroknak nem mindig az a produkció jön be, mint a gyártó ország lakóinak. A betolakodó a hazai premierjekor hatalmas nézettséget produkált a TV2-nek. Korabeli mérések szerint több mint 1 millió néző követte nyomon nap mint nap a Junquera család életét, ezzel együtt pedig a médiatörténelembe is beírta magát, mint az egyetlen telenovella, ami le tudta győzni a vele párhuzamosan, az RTL Klubon futó Mónika Show-t.
A betolakodó magyar szinkronja is említésre méltó. A főszereplő párost Orosz Anna és Haás Vander Péter szólaltatta meg, immáron sokadik alkalommal, mellettük pedig Papp János, Barát Attila, Román Judit és Timkó Eszter is hallható a sorozatban. A szinkront Kertész Andrea rendezte, aki bármilyen hihetetlen, a kedvenc filmjeim és sorozataim 80 százalékának volt a szinkronrendezője.
Mexikóban a sorozat arra a célra jött létre, hogy meglovagolja Gabriela Spanic korábbi, világhírű sorozata, a Paula és Paulina (La Usurpadora) sikerét – aminek hatására 2020-tól a színésznő Magyarországon is többször megfordul különböző műsorokban. A betolakodóban a biztos siker kedvéért szerepelt a Paula és Paulina szereplőgárdájának krémje, a produceri poszt pedig Ignacio Sada ölébe hullott, akinek ez a telenovella volt az egyik első önálló projektje, miután korábban többek közt az Acapulco szépe társproducereként dolgozott. Sadának sikerült a sorozathoz megszerezni főhősként Arturo Penichét is, aki a Sebzett szívek magyar származású főhőséből vedlett át a Junquera család egyik tagjává és a sorozat várható sikerének tartópillérévé.
A várakozások ellenére nem tudott a novella jól teljesíteni. Egyesek a kezdő producert, mások pedig a színészcseréket okolták. Több karakter is akadt ugyanis, akiket egy idő után más színészek formáltak meg, mint eleinte, ami engem mondjuk nem zavart különösképpen, de meg tudom érteni az elégedetlenkedőket. Nem könnyű egyik pillanatról a másikra megszokni egy új arcot, de akkor, háromévesen én nem lovagoltam a problémán. Az újranézések alkalmával persze észrevettem jó pár logikátlanságot. A legfontosabb talán, hogy a 135 részes sorozat utolsó epizódjából sem derül ki, hogy ki Virginia és Vanessa édesapja, ami az előzményeket tekintve nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy talán Rodrigo úr volt az, ergo Virginia feleségül ment a saját apjához és gyereket szült a féltestvérének. Borzalmas ebbe belegondolni, de talán ez lehet a telenovella rejtett igazsága.
Bármennyire tartják sokan nevetségesnek A betolakodót a több ponton irreális cselekménye miatt, nekem akkor is ez lesz a nagybetűs telenovella, ami láttán egy perc alatt azzá a hároméves kisgyerekké változok vissza, aki annak idején bőszen követte a Junquera család életét.
Hegedűs Ádám Alex