Színpad előtti élmények Trokán Nóra szemszögéből
Egy egészen különleges eseményre gyűlt össze augusztus 16-án a közönség a szegedi Reök-palota falai között. Trokán Nóra színésznő tartotta Mielőtt című alkotói tárlatvezetését, mely fekete-fehérben engedett mély bepillantást a színpadra lépés előtti, sokszor intim másodpercekbe, amelyek a legtöbb néző előtt rejtve maradnak.
Az esemény során a közönség olyan nevekkel találkozhatott a fotókon, mint Rujder Vivien, ifj. Vidnyánszky Attila, Básti Juli, Hevér Gábor vagy Hegedűs D. Géza. Trokán Nóra elmondása szerint a kiállítás célja az volt, hogy megörökítse azt az egyedülálló, feszült és sokszor magányos mozzanatot, amikor a színművész már készen áll, de még a takarásban várakozik a fellépés előtt. Az érzéki képek és a személyes kommentárok rávilágítottak, hogy a határvonal a művészi lét és a szerepben való feloldódás között a színház egyik legdrámaibb pontja. A felvételek elkészítése több éven át tartott. Készültek fotók a COVID-járvány idején, de még az előző évben is.
A képek túlnyomó többsége portré, amelyekben az arc jelenti a központi motívumot. A legtöbb képen a valódi ember mását és tükörképét láthattuk, mint például Borbély Alexandra elgondolkodó tekinteténél. Ráadásul számos művész, többek között Alföldi Róbert III. Richárd szerepében, észre sem vette, hogy fénykép készül róla. Trokán Nóra gyakran úgy dolgozott, hogy az alanyai nem is tudták, mi történik, vagy olyan átszellemült állapotban voltak, hogy a fotózás már nem zavarta őket. Kiemelte, hogy: "azon portréknál, amelyeknél a művészek közreműködtek, szintén a természetes, nem beállított mozdulatokat próbálták visszaadni. Ehhez időnként trükkökre volt szükség, például előbb beállította az alanyt a fotóhoz, majd amikor nem figyelt, elkészült az igazi kép." Utólag szinte mindenki dicsérte a jól elkapott és megszerkesztett alkotásokat, sőt Für Anikó még tanácsokat is adott a fotók utómunkázásához.
A fekete-fehér képek atmoszférája erősen épít a világítás kontrasztjaira és az árnyékok hatására. A perspektívák váltakozása, amikor hol közelről, szinte intim nézőpontból, hol távolabbról, leskelődő szemszögből láttuk az alanyokat, újabb réteget adott az élménynek. Ezzel a vizuális játékkal a kiállítás nemcsak a tartalom, hanem a formanyelv szintjén is sejtette a színészi lét vibrálását és szépségét.
Külön érzelmi réteget adott a tárlatnak, hogy a művésznő családtagjai is megjelentek a képeken. Trokán Péter, Trokán Anna és édesanyja, Papadimitriu Athina is feltűnt egy-egy alkotáson. Nehéz egyértelmű kedvencet választani, de számomra a Trokán Péterről készült kép – akit a lánya elkísért a Weöres Sándor Színház néhány előadására – vetekszik a Stohl Andrásról készült fotóval, amely az Őrült nők ketrece című előadás előtt készült.
A tárlat egyik csúcspontja volt, amikor Trokán Nóra megemlítette Máté Gábor gondolatait, aki szerint "minél idősebb az ember, annál inkább retteg színpadra lépni, mert az ismertség és a hírnév elvárásai hatalmas terhet jelentenek". A színészeket sokszor vidámnak és mosolygósnak látják, holott minden művésznek vannak meghitt és egyéni momentumai amikor kizárólag az előttük álló előadásra fókuszálnak.
A Mielőtt nem pusztán portrék gyűjteménye, hanem színházi vallomás, amely egyszerre dokumentál és emlékeztet. Megörökíti a színházi és a színészi lét egy alig látható szeletét, és emlékeztet arra, hogy minden előadás mögött ott lapul az a törékeny, izgalommal és feszültséggel teli "nullapont", amikor az előadó átlép egy új valóságba. A szegedi Reök-palotában augusztus 20-ig volt látogatható a kiállítás, amely nemcsak a színház szerelmeseinek szólt, hanem mindazoknak, akik kíváncsiak voltak arra, hogyan születik meg az emberi akarás és elszántság a takarásban mielőtt a fények kigyúlnának.
Szabó Máté